Evelyn Jones 2. részlet a Kami könyvei fb csoportból
"Eve üvöltése, mintha most mélyebbről jött volna, mint eddig. A szörnyeteg őrjöngése valahonnan lelke belsejéből, de még talán annak is a legmélyebb zugából tört elő és ostorként csapott végig a hengeres, több száz kilométer hosszan égbe nyúló falakon, amiknek a végén valahol ott volt a fehér lidércek vára. A lány nem látta az épületet, olyan mélyen volt a föld alatt, de azt eldöntötte, egy perccel sem tölt a fehér vezér társaságában több időt. Felfelé indul. Szabadsága a vár falain túl várta.
Mindene fájt, és szeme szinte könnybe lábadt, miközben bevitte ütését. Elrugaszkodva a faltól csapódott bele ellenfelébe akár a dugóhúzó, végül kipörögve tárta ki ementálivá lett szárnyait is, hogy a vitorlázó mozgás lendülete megsokszorozza erejét.
Már nem látott és nem hallott amikor ezzel egy időben teste változásnak indult. A szörnyeteg a mélyben átcsapott akarata felett és irányítani képtelenül hatalmasodott el józan ítélőképességén.
A fehér vezér azonnal reagált. Teste életre kelt és ahogy kezei elkapták újra Evelyn ökleit, már maga is teli torokból ordított.
Beleremegtek a falak, ahogy erejük egymásnak ütközött és míg a fehér denevér minden tudását bevetve teljes súlyával a talajba préselte az ösztövér démont, próbálva összeroppantani mellkasát; Evelyn köré hurkolva acélpánt erejű karjait; egyenesen a fehér vezér torka felé harapott, hogy két részre hasítsa izmos nyakát előugró agyaraival.
- Ha alulmaradsz kedvesem, még most is, akkor kitépem a lelkedet. – suttogta a fehér denevér és kitárta szárnyait, hogy a karmos végekkel leszaggassa Evelyn összeroncsolt szárnyait. Miközben beléjük kapaszkodott és feszíteni kezdte őket két külön irányba, tébolyultan várta, mikor hallja meg végre a szárnyak reccsenését. Karjaival Evelyn bordáit szorítva kacagott a lány felzokogó arcába és ahogy annak szárnyai megadták magukat tépő mozdulatának köszönhetően, már húzta is maga alá saját lábait, hogy Evelyn koponyáján toppantva, a légbe rúgja magát.
Az Evelynben lakozó démonnak ettől kezdve már csak egyetlen további másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy nyúlni kezdő fekete karmaival megragadva a fehér vezér bokáit, végül vele együtt eszelősen forogni kezdjen. Lábainál fogva reptette a férfit maga körül körkörösen, és ahogy indulatai elszabadultak lukacsos szárnyakkal is a légbe emelkedett, hogy a fehér lidér fejével szántson árkokat spirális alakban a börtön föld alatti járatába.
Eve összetört csontjai megolvadtak saját bőre alatt, miközben egyre csak emelkedett. Kezében a fehér denevér bokájával, a hengeres alakú falak mentén haladva törte a téglákat egészen addig amíg a férfi el nem ernyedt a rángatás erejétől.
Miután elengedte, Evelyn fekete szemekkel nézte, miként hullik alá a fehér király, akár egy száraz falevél és amikor hallotta nem sokkal ezután földbe csapódni elégedetten vette az irányt lefelé, hogy bomba erejű becsapódásával örökre elhallgattassa. A férfi iránt érzett összes gyűlölete arra sarkallta, hogy most, mikor senki nem látja, egyszer s mind véget vessen uradalmának.
Becsapódása olyan erejű volt, hogy a több száz kilométerre levő fehér vár talapzata is beleszakadt a rengésbe, megnyitva az utat a börtönből a felszínre.
Evelyn újabb lyukat szakított a lyuk alá. Börtönt a börtön alá, ahogy belepréselték guggoló helyzetbe kerülő karmos lábai az öreg denevért a talajba szakított vájatba. Hallotta elrepedni a gerincét, mielőtt a férfi aljas módon füstté vált volna, és hogy szemérmetlen a felszín felé indult terjengős fehér illanása, felébresztette a lányban lakozó démon vadászösztönét. Evelyn nem akarta neki megengedni, hogy elérje a legfelsőbb felületet, amin át kijuthat a lidérc várba, mert tudta, akkor bottal ütheti a fehér király nyomát. Azok után, ami idelent történt és amit elszenvedett miatta, minimum rászolgált a halálra, így maga is füstté válva indult utána.
Egészen eddig fogalma sem lehetett, hogy képes ilyesmire, de amikor az ösztönszerű cselekedet hatására végleg megolvadtak utolsó csontjai is, és testéből folyékony halmazállapotú, nyúlós matéria lett, majd a hő hatására légneművé is volt képes alakítani formátlanságát, már tudta, hogy megnyerte a csatát a legidősebb denevér ellen. Tudta, hogy utol fogja érni. Bármire képes lett volna, ahogy ereje felszabadult a korlátok alól. Nem volt, ami megállítsa.
Meglátni Sorelt ezek után, a talajon fekve, egy pengével a hasában; viszont valami olyasmi volt, ami Evelyn saját, külön bejáratú poklát is elviselhetetlen hellyé változtatta egy pillanat alatt. Emberszerű alakja azonnal kivált a füstös hömpölygésből.
Áldozatáról megfeledkezve kapott ajkai elé és visszazárva a szörnyeteget lelke legmélyébe, iramodott neki, hogy a hatalmas fehér vár csarnokán át elérjen a férfihez, mielőtt késő lenne. De már fekete könnyeket sírt, ahogy meglátta talpra állni Sorel mellől az ifjabbik fehéret.
Lorel mélyen maga elé meredt. Evelyn tudta, hogy a fiú hallotta, ahogy feltörte alulról a börtön falait; az, hogy most mégsem nézett a szemébe, nem volt jellemző a vakmerő kölyökre. Ez persze a tényen nem változtatott. Lorel vagy azért nem nézett a szemébe, mert szégyellte magát, amiért Eve-t csapdába csalta és miatta kellett elszenvednie a fehér vezér kínzásait, de ami még valószínűbb, hogy az ifjú Lorel azért nem meri állni Eve pillantását, mert tud valamit, amit a lány még nem. A gondolatát is elüldözte, hogy az ifjú talán azért nem néz rá, mert nem bír segíteni földön fekvő testvérének. Ilyen opció, a lány fejében nem létezett. Evelyn képtelen volt tovább elviselni a fiatalabbik lidér kétségbe ejtő hallgatását. Félre lökve az útból térdelt Sorel mellé, miután lyukacsos szárnyai átsegítették a maradék távolságon. A lelkében lakozó szörnyeteg nélkül, és annak ereje nélkül, már kevésbé bírt a légben navigálni. Eve ezért inkább futva, mint repülve tette meg Sorelig a távot, de már csak elhanyatlani volt képes, mert az ifjabbik lidér hangja gyorsabban elérte, mint hogy megfoghatta volna Sorel kezét.
- Meghalt, Eve. Sorel meghalt."
A teljes Evelyn Jones novella tölthető, olvasható a Kami könyvei fb csoportban.
Köszönöm, ha keresitek az írásaimat.
Képek forrása: Internet
by
Kami
