Agato egész éjjel követte a fényt az éjszakában. Bevilágította a lelkében lakó sötétséget, amit egy ideje már csak érzéketlenül görgetett maga előtt. Kiveszett már belőle a hajdani szamuráj akarat, ahogy a busidók útját sem követte régóta. Mióta tenguvá vált, hogy kísértse az emberek világát, maga is eggyé lett a sötétben lakozó szörnyekkel, a bűnökkel, a kísértéssel, amivel a halandók lelkét megszerezte; már-már mesteri fokozatra fejlesztette. Nem akadt párja hosszú idő óta. Olyan unalmassá és színtelenné vált áldozatainak becserkészése, monotonná, rutinná, nem került soha különösebb erőfeszítésébe az ördögi kísértések feltámasztása, amivel halálba űzte végül áldozatait. Mint a profi, aki már csukott szemmel is tudja feladatát. Egészen ma estig, amikor is ismét portyázni indult, hogy könnyű kísértésekkel űzzön embereket a kétségbeesés szélére. Egy folyamatosan nyerő nyerőgép, ami egyszer csak a nyerő széria küszöbén egyszer csak a szerencse fia ellen fordul, és a nyomorult mindenét elveszti. Vagy a ma született bárány, apuci éltanuló orvos fia, aki halálra gázol egy embert mert a barátaival ünnepli a diploma megszerzését. Kis stílű pitiáner dolgok, amik elindíthatnak életeket, és karriereket a lejtőn lefelé.

Agatonak ma estére nem volt semmi bonyolult terve. Nem volt kedve túlhajtani a mókus kereket. Aki ilyen profi mint ő, elég ha csak a kisujját mozdítja; már is dőlnek a hullák a másvilágba.

De nem ma.

Ma éppen tetten érte az öntudat, amikor maga is csúnyán ráébredt arra, mit csinál éppen. Kapaszkodjon meg a világ.

Árnyékként kezdett követni egy lányt.

Követte órák óta a tetőkön driftelő nő alakját, de mindig rejtőzködve maradva le a háta mögött.

Agato pont ott volt, amikor ez a végzet asszonya kivetette magát a tízemeletes 8. emeletéről, és zuhanni kezdett. Eleinte még elégedetten konstatálta is; nesze neked kísértés; mi szükség van egy varjútengu munkájára, ha közben a világ úgy romlott, ahogy van. A halandók megteszik maguktól is mindazt, ami neki egyébként a munkája lenne. A férfi soha nem látott még nyakába zuhanó nőt. Persze, öngyilkosokat; áldozatokat már látott. Eleinte nagyon nehezen szánta rá magát, hogy megrontson másokat. Mindig félve nézte végig egy-egy kísértése végeredményét; mert végig nézte, hogy vezekeljen azokért, akiket maga hajszolt a halálba. Míg nem ezt is kinőtte. Minek nézze végig amint belek folynak le egy vonat elejéről; vagy ahogy egy akasztott ember percekig küszködik miután leugrik egy hídról. Agato rájött feleslegesen kínozza magát. Aki ilyen bűnöket követ el mások ellen; legalább nézzen szembe önmagával, és ne játssza a vezeklő, sirató fal melletti jótét lelket. Miután ráébredt, feleslegesen őrli magát mások kiontott belein, elfordította a fejét. Ha meg nem is térhet a másvilágra, a tendō nem várja azokat, akiknek ennyi bűn lajstroma nyomja a vállát;ahogy a hat út semelyik másik világa sem. Nincs miért vezekeljen hát. Számára régen késő megdicsőülni. Majd jigokudō-ba kerülve megfizet az életében elkövetett bűnökért, ahol kínok kínjait kell elviselnie ugyan; de szerencséjére semmi sem tart örökké. Haláluk, illetve büntetésük letelte után a tendōban és a jigokudōban lévő lelkek is újjászületnek. Így talán egyszer új életet kezdhet. De amíg ez bekövetkezik, még jó néhány halandó lelkét fogja kétségbeesésbe taszítani, ahogy a sintó isteneknek ígérte egykoron. Amíg ők nem küldenek egy jelet, addig minduntalan folytatja ezt az életútját, mert amíg az istenek nem állják útját, vélhetőleg hasznukra van; mind az amit tett vagy tenni fog. Ma azonban, hogy meglátta amint ez a halandó leveti magát a 8. emeletről, úgy érezte ez egy rossz ómen. Fogalma sem volt mit kéne tennie. Hagyja, hogy a nő palacsintává lapuljon, esetleg ugorjon érte, amíg még zuhan. De ha így tesz, ki kellene nyitnia hatalmas szárnyait. Némileg hagyna maga után, némi magyarázkodni valót. A férfi egyszerűen lecövekelt és egyenesen felfelé nézett, töprengve, hogy arrébb álljon e tíz centit, vagy sem. Minek az amúgy eseménytelen napot ilyen huszonkettes csapdáival nehezíteni.

Már épp kezdett volna visszaszámolni, ahogy fogytak az emeletek, de a 4. emelet után; a nő egyszerűen csak szárnyra kapott, és kilőtt; teljes mértékben megszakítva a zuhanást; és mint egy éjszakai sony dublőr egyszer csak tovalibbent; Agato szeme láttára, tűnve el a szemközti emeletes házak árnyékában.

/HOGEN MONOGATARI 2.rész/