Sziasztok sziasztok
Gyertek Kami könyvei fb csoportba vérengzeni, +18-as novellákat olvasni, Halálistenekről, lidércekről és egy lányról, aki az istentelen lények közé szorul, végül az életben maradás reményében megvívja a háborúikat.
(Az offenzív jelenetábrázolások miatt minden történetem, Light novelem, kisebb novellám szigorúan +18-as besorolású. Kérlek ezt tartsátok észben)
Evelyn Jones 1 - 2 novella Kami könyvei fb csoportban!
- Halál hét darabra vágva - Evelyn Jones hibája 1. (7 részes novella)
- Élet hét darabra vágva - Evelyn Jones hibája 2. (7 részes novella)
részlet
Amikor a Halál a nyomodba szegődik, mert elvettél valamit, amit nem lett volna szabad. Mit teszel?
Nem adhatod csak úgy vissza egy bocsi kíséretében, mondván, hülye vicc volt, ezért:
A, Eldobod, ami nálad van és fejvesztve menekülsz, talán nem ér utol
B, Alkudozni próbálsz, hátha akkor nem öl meg, hanem elenged az alkutok értelmében
C, Ha csakugyan a Halállal állsz szemben, nem mindegy mit teszel? Veled, úgy is mindenképpen végez, tehát akár meg is tarthatod, amit eltulajdonítottál
1.
Vaaaaaaaagy...
Miután Evelyn Jones egy autóbaleset után a hullaházban ébred mezítelenül, biztos benne, hogy mindaz, ami történt csak legrosszabb rémálmai egyike. Nem a valóság. Tisztán emlékszik, hogy beszalad piros Suzukijával egy kamion alá, miután nem vette észre idejében annak féklámpáját.
Arra is emlékszik, a baleset halálos kimenetelűre sikeredett. Biztos benne, hogy meghalt akkor éjjel.
A hangok...
A fények...
Szirénázó, pulzáló őrület...
A részévé lett.
Hogy egy hullaházban ébred ezek után, rendjén lenne, hiszen hol máshol szállásolnák el oszlásnak induló, összeroncsolódott tetemét. Hogy újra úgy dobog a szíve, annak ellenére, hogy a kamion lökhárítója átszaladt mellkasán, azonban már tényleg nem fért bele egyre pocsékabbul alakuló napjába. A munkahelyéről kidobták, csak mert összetört valami hülye, ezeréves vázát, a kiszemelt sztárfocista ma sem kereste, hogy anyagilag holtáiglan szeresse, és meg mert amúgy szingli volt kerek öt éve, tehát akármelyik oldalról szemlélte az eseményeket, a mérleg nyelve sosem felé billent.
Még nem tudta, hol van a csavar, de valahol lennie kellett. Talán még csak most lebeg élet és halál között és az égi felvonó nem működik olyan gyorsan, amilyen gyorsan Evelyn szörnyethalt, hogy aztán a másvilágba kerülhessen. A türelem nem csak a hosszú életnek lehetett a titka, hanem a biztos halálé.
Nem az egyszerűbb procedúrák közé tartozhatott, ha még mindig ebben a jégveremben rostokol. Talán, ha visszafeküdne saját kis fémtepsijébe, hogy türelmesen kivárja a sorát; a halált elvégre nem lehet siettetni, gyorsabban eltelne ez az abszurditásnyi éberen töltött idő, amit most várakozással kell eltöltsön.
A szívdobogás, amire pillanatokkal ezelőtt eszmélt ekkor újra összerántotta mellkasát, mintha rávilágított volna egy igencsak fontos részletre, megválaszolva a még fel nem tett kérdéseit is a körülmények helyett. A ritmikus lüktetés túlságosan hangos volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyja. Túl eleven, hogy ne hasson ébresztő módon sekélyes érzelmeire. Nem tudott nem tudomást venni róla. Nem is érezte magát halottnak, ami azt illeti, pedig minden jel szerint, annak kellett volna lennie.
Egyetlen karcolás nélkül megúszta, ezt már akkor is megállapította mezítelen testéről amikor leszállt a fémtálcáról, ahol ébredt. Kreol bőre érintetlen, kese szín, válla alá omló fehérszőke haja tökéletesen nagy hullámai, mintha sosem törtek volna meg a szélvédőjén szétloccsant agyán. Egy csepp vér, annyi nem pettyezte őket. Filigrán alkatával mintha legalább is most lejtett volna le egy Hollmark képeslapról, hogy áttáncoljon a Play boy oldalaira. Azt leszámítva, hogy anyaszült meztelen volt, makulátlanul festett és így is érezte magát.
Nem volt benne biztos, ha kimegy az egyetlen ajtón a terem túlvégében, minden fel nem tett kérdésére választ kap, de nehezére esett elhinnie, hogy rajta keresztül Szent Péter oltalmába jut majd. Hogy ez az egész hullaház csak a halál utáni élet előszobája lenne, abban erősen kételkedett. Még anyagi világhoz ragaszkodó lelkének könnyebb távozása érdekében sem volt hajlandó elfogadni ezt. Ahhoz túl racionális gondolkodó volt. De az sem volt valószínűbb, hogy életben maradt. Tisztán emlékezett, hogy esélye sem adódott a hirtelen történt ütközés miatt. Az a tény, hogy elaludt a volán mögött, azonnal leredukálta a végkifejletet. A karambol azonnal végzett nyomorult életével, mégsem vitte rá a lélek, hogy egy percre is elfeledkezzen egyre ütemesebb szívveréséről.
Talán csak előre látta a még be nem következett jövőt. Nem. Akkor nem lenne mezítelen.
Újjászületett. Pont ugyanitt, pont ugyan ebben az időben. Ez sem túl valószerű.
Csak álmodja az egészet.
A szürke fémajtó felé indult, hogy kikémleljen az embermagasságban ülő kis ablakain. Annak fényében mit lát odakint, határoz majd további lépéseiről, döntötte el és mezítelen talpa szíve ütemével együtt gyorsult fel, hogy kiderítse a valóságot önmagáról.
Mintha tojáshéjon járt volna, tökéletes vádlija egyre jobban beszúrt az ajtó közelségére. Ekkor érezte először, hogy mégsem olyan minden, amilyennek lennie kellene. Nem tudta volna megfogalmazni miért, zsigerből érezte, hogy az ajtón túl látottakkal sem lesz elégedettebb, mint azzal, ami idebent várja, ha marad, de hogy ne veszítsen elhatározásából, az utolsó métereket futva tette meg a nyolc méter hosszú 16 tálcás szobából, hogy megfigyelő állása után, egyetlen erőteljes lökéssel kivágja a lengő ajtót.
Kezeit maga elé tartva csúsztatta a fém bejáratra őket határozottan és közéjük simult teljes mellkasával, hogy kilásson rendesen. Először jobbra, majd balra tekintett, de csak egy keresztbe futó szűk félhomályos folyosón állapodtak meg mély barna szemei, ahol a jobb időket látott neoncső is percenként pislákolt csak fel, nem biztosítva a folyamatos világítást.
Hogy biztos legyen a dolgában, Evelyn még egyszer megismételte a fejmozdulatot, mintha legalábbis gyalogosátkelőnél lenne. Nem szerette a meglepetéseket.
Mire harmadjára is jobbra tekintett már teljesen lehiggadt. Nem volt a közelben más mint fanyar hullaszag. Még a műszak végét jelző fehér köpeny is fel volt akasztva a jobb oldalra menő folyosó félhomály burkolta, lábon álló ember magas állványán, ettől csak még inkább kihaltnak tűnt az épületszárny. Ha nem így lett volna, a nő el sem indul, de kihasználva a mozdulatlanságot úgy döntött, még mindig az anyagi világban van, nem Szent Péter ajtajában. Hogy álmodik-e, arra ráért akkor gondolni, ha kijutott innen. Magyarázat bizonyára létezett. Megérzéseit követve tekintete a baloldali folyosószárnyra fordult, hogy kilökve a lengőt, arra folytassa útját, de nem maradt ideje rá, mert az ablakon kívül várakozó női arc, ami a semmiből tűnt fel, akár egy jelenés, türelmetlenül elhúzta száját. Végül hirtelen előre lendülő öklével nagyot sújtott az üvegre, hogy betörje azt.
Az arca alatt, nyaka bőrén futó sebhelyek sok véres öltésnek adtak otthont, ahogy a kézfején levők is, amikkel a felsikoltó Evelyn után nyúlt. Vérerektől lüktető bőre nem egy helyen volt össze nem illő darabokból összevarrva, mintha csak egy sebész helyett egyenesen mészáros kezek alól szabadult volna, hogy kísértsen. Szőke haja sötétebb árnyalatban keretezte arcát, mint a vele szemben állóét. Csapzottan lapult fekete csuklyája alatt fejbőrére, míg fürkésző groteszk vonásai végül el nem tűntek ismét Evelyn szeme elől, a kihunyó neoncsövek betegen vibráló fényével. Amilyen villanásnyi idő alatt megjelent, úgy kebelezte be a sötét az arcot, ami megállította a bent álló nő szívét azonnal.
(folyt köv)
Képek forrása: Internet
A teljes Evelyn Jones Kami könyvei fb csoportban olvasható.
Köszönöm, ha kerestek minket
by
Kami