BLOOD RIVER - Asmodeus
7.Fejezet
Inez tünékeny, fényből álló alakja úgy szelte a végtelen horizontot, mint egy gyémántfényű patkány. Nem tudta volna jobban körül írni, minek is tartotta önmagát azok után, hogy végzett Asmodeussal. Nem várhatta meg, amíg keresni kezdik. Vagy amíg tetten érik. El kellett hagynia a tett helyszínét. Ami csak nehezíthette a körülményeit, mind adott volt. Teste ott maradt a kriptában. A gyilkos fegyver is. A hulla mellett. Ha nem is azonnal, de fel fogják fedezni a démoni herceget és tudni fogják, hogy egy angyal jár a pokolban. Vélhetőleg egyedül és fegyver nélkül. Fizikai test híján talán nehezebb lesz a nyomára akadni, mert az aurája fénye annyival sebesebben tud elillanni, mint kétlábas, nyomorult, emberi végtagjai. Legalább ez menekülése mellett szólt. Az viszont nem, hogy mint a fáklya; világított a sötétlő fertőben. Amennyire tudta, lejjebb vette árulkodó jelenlétét, de még így is messzire világlott. Gyilkossá vált. Egy fokkal sem jobb azoknál, akiknél ez mindennapos; akikkel teli van a pokol és habár küldetése is ez lett volna, jól elpuskázta a célpontot. Leviatán meg fogja ölni, ha megtudja, mekkorát hibázott. Azazellt kellett volna megölnie. Minél inkább céljai felé szeretett volna törni és megszerezni igazi apja elismerését, annál inkább fordultak rosszra a dolgok. Ennek az egésznek nem így kellett volna történnie. Helyre kell hoznia.
Ahogy a lány ezt eldöntötte már körvonalazódni látszott szemei előtt, hogy hogyan fogja véghez vinni. Ha újra a vérlovasok fogságába esne, talán valami Theodorhoz hasonló démon végre csak ugyan az ördög elé citálná. Ha újra is kell kezdenie, még mindig kovácsolhat helyzeti előnyt angyali ártatlanságából. És hogy megölt egy főurat a hétből; senki más nem látta. Jobban jár, ha egyenesen az ördög palotája felé veszi az irányt. Két pont között legrövidebb út az egyenes. Talán az a ronda nagy épület a horizonton túl, a nagy Mennydörgő kastélya lesz. Elég lesz ott csapdába esnie, hátha elkerülheti a további inzultusokat és egyenesen céljához viszik. Megállíthatatlannak érezte magát és ha bár a talajt egy pillanatra sem hagyta el, mert a félangyaloknak nem adatott meg a szárnyalás képessége, olyan sebesen inalt, hogy számításai szerint az előtte álló több kilométert alig néhány óra alatt meg fogja tenni. Mióta a kriptát maga mögött hagyta a vérvörös vidékről alkotott további gyanúi egyre inkább csak erősödtek benne, ami a napszakokat illette. Semmi különbséget nem érzékelt idejövetele óta. Hogy itt mi különböztette meg az éjszakát a nappaltól, eddig is csak elméleti tudására alapozott. Ha bár Levi erre sosem tért ki, a feljegyzéseit mindig úgy kezdte hadi naplóiban, még ha nem is gyanította, hogy Inez beleles; hogy mikor mennyit hűlt az idő. A pokol második hercege a hőmérsékleti anomáliákkal utalt a pokolban töltött szolgálataira. Ha fázott; talán arra utalt, hogy éjszaka kellett a pokolban feladatot teljesítenie. Olyankor mindig úgy kezdte naplóbejegyzéseit, hogy „kivert kutya módjára kell megint dideregnie”. Írásaiból mindig az derült ki, mennyire is utálta ezeket a napszakokat. Sokszor említett fagypont alatti hőmérsékletet. Máskor meg a vörös szél melegét emlegette, ami úgy tűnt mindig bizonyos hőfok után vált csak érzékelhetővé. A szél jelenléte azt erősítette Inezben is, hogy nappal volt a pokolban is. Még ha az az igazi fény nem is jutott le a föld alá, amit a halandók fénynek is ismernek, a helyet átjáró vörös és terjengő köd, mint ha nem azért született volna, hogy felszálljon. Belengte a helyet és megállapodott a talajszint felett egészen közel. Bár mióta hosszú órákkal ezelőtt a vérfolyóba csapódott a hintóval nem emlékezett, hogy akkor is lett volna vérvörös, kénkőbűzös köd. Akár lehetett is, nem, mint ha észrevett volna belőle bármit is a vámpírral való kellemetlen találkozás után. Arra meg végképp nem emlékezett, hogyan került abba a sírboltba, ahová Asmodeus zárta. Minden esetre amíg a hőmérséklet nem kezd el erőteljesen csökkenni, nem kell még erősebb angyalfényre váltania, hogy hőt generáljon. Ha a fagy közeledtével emelnie kell belső izzását, végleg elfelejtheti, hogy minden gond nélkül eljusson az ördög színe elé. Hamarabb lekapcsolják, mint hogy elérje célját; és mint Asmodeus is, talán mások is meg akarják tartani maguknak. A férfi bele látott a gondolataiba. Tisztán kivehetően észlelte Leviatán emlékét, ha nem hagyja hátra, a démonférfi elérte volna, hogy lebukjanak. Ha sikerül kihúznia belőle úgy az emlékeket, hogy azok visszaköszönjenek úgy és ahogy elhangzottak; Leviatán nem érte volna meg a következő napokat sem. Ha kiderült volna, hogy ő küldte Inezt és hogy milyen céllal, egyikük sem került volna ki élve többet erről a HellFerratnak nevezett élő katlanból. Ezt nem engedhette. Választania kellett. Vagy magát öli meg azzal a méregfiolával, ami porhüvelyén függött vérvörös nyakláncként vagy Asmodeust öli meg, mielőtt a férfi megakadályozhatná a közelgő trónfosztást. Ha pedig valakinek mindenképp meg kell halnia; Inez botor lett volna végezni önmagával addig, amíg van más lehetősége. Ez a csapás, amit Asmodeusra mért így is csak egyszer volt használatos. Hogy angyali erejét egyetlen érintésbe koncentrálja, sokkal nehezebben ment a lánynak. Talán, ha teljes értékű angyal lett volna, nem okozott volna különösebb gondot; de Inez akárhányszor próbálta is; ez az egy életmentő trükkje; mindig egyetlen jól irányzott csapására korlátozódott és maga sem jött rá soha, testében mi termeli újra és mikor. Az ereje végül megannyiszor jelent meg újra egy bizonyos idő után, de sosem egyforma intervallumokban. Volt, hogy napokba tellett. Volt, hogy hetekbe ezért is szerette volna végszükség esetére tartalékolni és akkor felhasználni amikor Azazell herceg közelébe férkőzik. Ha valóban sikerült volna szíven döfnie és menekülni kényszerült volna; ez az erő az életét menthette volna meg. Már nem volt mit tegyen ez ügyben. Hetekre lekorlátozta magát némi angyali fénysebességre és hömpölygésre. Ha előbb-utóbb Azazell közelébe kerül, most már tényleg csak egy lehetősége marad. Nem hibázhat többet, mert nincs vésztartalék.
Átkozta a démont, amiért rá kellett pocsékolja egyetlen igazi fegyverét és jelenlegi testét is. Mindent megnehezített, de nem fordulhatott Leviatánhoz sem segítségért. Most tényleg nem. Nem keverhette bele saját hibáiba. Végérvényesen egyedül maradt.
Amikor a fagy nem sokkal később elérte, mint egy szentjánosbogár úgy hullott el és utolsó féreg módjára dermedt össze tekeregve. Angyali aurája szenvedett a soha nem tapasztalt kietlen hidegtől és minden erőlködése ellenére, szégyenszemre esett szét hömpölygése, ahogy megfoghatatlan tagjai közé éket vert a hipotermia. Úgy süllyedt el benne, mint amikor a vérfolyóban dagonyázott és amikor a pokoli föld valóban ellapályosodott kúszó-mászó tagjai alatt és körül ölelte, esetlen gyermekként feküdt bele, hogy ne szenvedjen tovább. És ha csak homályosan is, de érzékelte a vérmágiát, ami ölelő karokként fonta körül, hogy magához szorítsa angyali fényét. Ha számított is valakire, hirtelen erőt vett rajta a csalódottság. A hollóhajú sziluett helyett, akit nem rég hátrahagyott; épp ezért botorság is lett volna; akár csak gondolni is rá; az ismeretlen ismerős arc olyan meghitten időzött el a lány arcán, mint aki megtalálta élete szerencséjét.
- Tudod ki vagyok félangyal?
Ineznek már így is elég baja származott abból, hogy a pokol hercegeivel készült újat húzni, ezért tagadólag megrázta fejét. Gondolni sem akart arra, hátha a férfi is gondolatolvasó, hogy pontosan tudja; kivel áll szemben. Leviatán nem volt rest, beszámolni Asmodeusról, Berithről, Astarothról, Verrineről, Gressilről, Sonneillonról épp úgy, mint a vértócsából formálódott arcról sem. De a pokol hét hercegénél csak egy rosszabb volt, Levi elmondása szerint. Az első bukott angyalok egyike.
- Asmodeusnak igaza volt. Nem hazudsz valami meggyőzően. – de Lucifer szélesen nagy mosolyra húzta ajkait.
- Ho…- de Inez nem bírta kipréselni magából a szavakat annyira reszketett.
- Tőlem nem kell félned. Legalább is amíg meg nem próbálsz valamilyen újabb fondorlatot. Kellőképpen meglepted Asmodeust is, annyi szent. Erősebb vagy, mint elsőre hitte volna. Mi tagadás. Így jár, aki alábecsüli az ellenfelét, szóval csak gratulálni tudok angyalom. Egy kis időre kivontad a forgalomból. Velem azért ne próbálkozz. Legalább is ha élni akarsz. Tudom, hogy tudod, ki vagyok, szóval ejtsük az esti mesét. Mond csak hova készülsz így, ruhátlanul? Mint a gyík farka, úgy szakadtál el halandósult porhüvelyedtől. Tisztelettel…. de mit akartál csinálni lámpácska?
- Hogyan…
- Ne erőltesd a beszédet. Az is csoda, hogy félemberként egyáltalán életben maradtál ezen a kietlen vidéken. Hamarosan halott leszel. Amikor a pokol befagy, az csak nehezen elviselhető. Még a mi fajtánknak is. Szóval a testedért kell mennünk angyalom és a föld alá… már mint a pokoli föld alatti – alatti katakombákba kell bújnunk. A kripta sem volt a legjobb megoldás, de ennél még azért az is többet védett az éjszakai klímától, arról nem beszélve jégkrémecske, hogy ha így, ilyen tehetetlenül itt találnak; hamarabb szopogatják le az angyalízű csontjaidról a fagyott húst, mint hogy segítségért kiálts. Na jó ez nem igaz. Angyali formádban bár kevésbé vagy enni való, elnyelni még eltudnak ugyan ezek a szörnyek. És hidd el, még nálunk is rosszabbak. Szóval, ha most megengeded, légy a vendégem lámpácska legalább míg fel nem kel a nap. Kössünk békét. Én segítek neked és te cserébe segítesz nekem. – de Lucifer már úgy beszélt, mint ha egy elmeroggyanttal próbálna szót érteni. Lassú folyású szavai mélyen Inez lelkébe martak és szorítani kezdték megdermedő szívét. A démon hideg aurája, hideg ujjakként fonódtak angyali pulzálása köré és a felszínt karistolták a lány idegein keresztül, hogy jobb belátásra térítsék. – Köss velem alkut és nem kell tovább szenvedned.
- Soha… - de az alig hallható suttogás olyan határozott tónust kölcsönzött tulajdonosának, hogy megemelkedtek a démon szemöldökei és derűsen csillantak meg sárga szemeiben a szikrák.
- Hát jó. Akkor én most magadra hagylak…
- Lucifer…
- Ezek szerint Asmodeus nem tévedett. Tényleg mindent tudsz rólunk. Meg akarsz halni félangyal, hogy ilyen furcsa előismerettel rendelkezel? Ki volt a mestered? Az öreg Leviatán? Ami azt illeti, vigyázz vele; Belzebubbal és velem együtt bukott alá valaha a nagyrabecsült felmenőid sorából. A legöregebbek egyike. Ha valóban ő küldött…
- Nem vallhatok kudarcot…
- És ezt mind egy szusszra? – kuncogott fel a dadogó lány hebegésén a démonférfi és abban a pillanatban homlokon csókolta áldozatát. – Asmodeus a jó barátom. Ha neki segítesz, engem is lekötelezel. A többit megbeszéljük egy védettebb helyen. Csak maradj életben.
A földi posvány, mint a futóhomok ölelte ezt követően körül a két süllyedőt és míg egyikük magabiztosan hunyta le szemeit, addig a másikuk levegőért kezdett kapkodni rémületében és kétségbeesve próbált kiszabadulni a démoni karokból. Hamarosan ez a hely válik a sírjává és temeti el élve. De Inez már úgy vergődött Lucifer szorításában, ahogy csak bírt. A tudat, hogy elnyeli a föld, kicsit sem könnyítette meg de Lucifer csókja a homlokán ekkor kezdett el világítani és ahogy a lány fölött összezárt a láp, úgy kezdett el levegőt venni ott, ahová érkeztek.
A föld alatti katakombák, mint egy városi szennyvízelvezető csatorna, borultak köré és immár óvták a fagyhaláltól. De a démon egy percre sem eresztette ki karmai közül. Ha volt elegendő ereje, hogy ellenálljon angyali fényének; és a helyén voltak még kezei; pedig már rég szénné kellett volna égjenek Inez fizikai test nélküli fényében; minden bizonnyal Lucifer is erősebb volt, mint amilyennek előszörre tűnt. Az első hierarchia angyalai közül származott és úgy tűnt ez elég volt ahhoz, hogy rangban és erőben is felette álljon. Asmodeus sem állta angyali kezének érintését vagy egyetlen csapását; Lucifer meg képes úgy hordozni, akár egy elhullatott tollat. A nő ez egyszer jobbnak látta, ha hallgat rá és nem próbálja megölni.
Nem győzheti le viszont elérheti, hogy Lucifer segítségével végül célhoz érjen és teljesítse a küldetést, amiért idejött. A démon meg sem próbálta megkörnyékezni vagy megölni. Mindösszesen egyetlen csókjával életben tarthatja a lápvidék alatt. Ez még hasznára válhat, ha majd a kastély felé indul. A csatornák úgy vezethetnek el a királyi vár alá, hogy észrevétlen maradjon.
Kék szemei ekkor újra Lucifer arcára siklottak és hajlandó lett volna még egy félmosolyt is megereszteni, ha nem látja meg azt, amit Lucifer mutatni akart neki. A valóságot arról, kivel is áll szemben. Koránt sem volt már olyan barátságos a kép, mint a felszínen és Inez ekkor értette csak meg, hogy amikor a démon azt mondta segítenie kell; nem kérésnek szánta. Lucifer igazi valója beleégett elméjébe és uralma alá hajtotta.
Feldolgozni képtelenül hunyt ki ezt követően Inez angyali fénye és szürkült ki, mint ha csak egy halandó lelke lett volna a kétlábas démon karjai között. Elvesztette önmagát, ahogy Lucifer olyan alakban tornyosult fölé, amire talán még Levi sem készíthette fel. Minden szó kevésnek bizonyult volna. Minden intelem. Az első bukottak egyike a maga valójában szörnyűbb volt, mint azok a szörnyek; amikről a mesék szóltak.
(folyt köv Kami könyvei fb csoportban)
Kép forrása: Internet
Gyertek olvasni :)
by
Kami
