Fantasy szerző

2021. április 26. 14:38 - Kami könyvei

FOLLOMON SÁRKÁNYAI 1. - Sárkányok repülése

 

 

SÁRKÁNYOK REPÜLÉSE

 

 

 

"Mozdulatlan térdel a harcos a parton,
Réveteg tekintete semmibe száll,
Keze békésen nyugszik a kardon,
Messze mindentől, valakit vár.

A tóban zajosan hal csobban,
Fodrok gyűrűznek lassan a partig,
Szemében a fény fellobban,
Majd kihuny, még mindenki alszik.
Elméje üres mélységbe zuhan,
De mögötte hirtelen árny suhan.

Kard röppen, vér fröccsen,
S ki térdelt, most áll,
Előtte az árny görnyedve omlik,
Közöttük vibrál a halál,
A legyőzött élete semmibe foszlik.

Fű közt piros ér folydogál,
Selymesen zöldell az ébredő liget,
Kardja csapásra készen áll,
Vér festi vörösre a part menti vizet.
--
Bármikor jöhet a pillanat,
Mely hirtelen mindent elragad,
S míg válladra száll az örök béke,
Tűnő árnyak közt már mindennek vége,
Csak nevek maradnak, s a különös vágy,
Hogy emléked tisztán éljen tovább."

 

 

1.Fejezet

 

 A pátoszi vidéken csend honolt. A szél sem rebbent a fák között. A házak egymás árnyékát követve értek össze, mintha egy talapzatra építették volna az összest.

 A homok halkan gyűrűzni kezdett, amikor egy árnyék suhant át futva. Lábait úgy szedte, mint egy parányi kis bogár. Sietett, és mindig árnyékról árnyékra haladt, hogy a hold fénye elől is rejtve legyen csuklyával takart arca. Mezítláb suhogott, mint egy macska, léptei épp csak felverték a port.

 Ekkor a titokzatos lopakodó elérte az út végét. Egyetlen lépés. Sóhajtott egy nagyot, megtapintotta a recés erezett kövekből kirakott kis kaput. Tudta ez a boltív kiút a szabadsághoz. Egyetlen lépés.

Lépésre emelte lábait, végül kilépett a holdsugárba.

 Szemei előtt ameddig a szem ellát homok, homok és még több homok. Még inkább a fejére húzta csuklyáját, lehajtotta fejét, és gondolatban indulásra ösztökélte magát.

- Gyerünk Shellong… - szólalt meg végül, mint egy saját magának.

 - Shellong!! Várj!!!

 Shelli egy suttogó vékony hangra lett figyelmes. Végül valaki hátulról elkapta az egyik vállát.A csuklyás árny ledermedve fordult a váratlan események irányába.

- Shila. Miért követtél? – suttogott Shellong is, nehogy felverje a gyanútlan csendet.

 - Sajnálom… Vigyél magaddal.

- Nem lehet. Ha velem tartasz, soha nem térhetsz vissza, mert egy szökevény leszel, és örökké menekülnöd kell.

- Ahogyan neked?-

- Én azért teszem, hogy megvédjem otthonunkat.

- Ahogy én is. Vigyél magaddal.

- Menj haza Shila.

- Nem leszek az utadban, ígérem.

 - 17 éves vagy, Shila. Itthon a helyed. Nem nyitok vitát. Most pedig ideje indulnom, mert hamarosan felkel a nap. Ha menni akarok a sötétség az egyetlen barátom.

 - Shellong. Akkor legalább vidd magaddal a család védő amulettjét.

 Ezzel Shila előhúzott barna csuklyája alól egy aranyszegélyes smaragdokkal kirakott, hajlított markolatú tőrt, és Shellong kezébe tolta.

 - A 9 életű tőr. Shila, hol szerezted?

 - Igen. Elloptam. – jelentette ki Shila mosolyogva.

 - Ezért még kapni fogunk. – nézett Shellong a csuklyába bújt lányra.

- Szóval ezért is magaddal kell vinned… - nevetett fel most már Shila megkönnyebbülten.

 A két árny ekkor hatalmas robajra lett figyelmes. Valahol a házak között mozgolódást hallottak.

 - Shellong! Jönnek a katonák! – kiáltott fel rémülten Shila.

- Menekülnünk kell. Ha elkapnak, végünk van. – ragadta meg Shellong a lány kezét és húzni kezdte maga után.

- Ha sárkány alakot öltenek, nem tudunk elfutni előlük! Shellong! Indulj! Elterelem őket! Nem tudják, hogy ketten vagyunk. Ha engem elkapnak, nem keresnek tovább egy lelket sem.

 - Shila! Ha elkapnak, bajba kerülsz!

 - Nem kell megköszönnöd. Most pedig fuss! – lökött Shila egy nagyot Shellong-on majd elmosolyodott, végül ellenkező irányba iramodott.

- Shila… - kapta szája elé kezét Shellong ijedten, hogy elfojtsa saját sikoltását. – Visszajövök érted… - indult el a sivatag felé nagy végre, olyan nagy léptekben, mintha bármelyik pillanatban élete utolsó lépéseit tenné. Ekkor zajt hallott. Felismerte Shila kétségbeesett, megvadult hangját, amint épp a katonákkal dulakszik, és riadtan magyarázkodik.Végül Shellong összeszorította fogait és nagyot csapva csuklyája aljával, tűnt el a sötétségben.

 /FOLLOMON SÁRKÁNYAI 1. - Sárkányok repülése/

1.rész

 

Kép forrása: Internet

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kamikonyvei.blog.hu/api/trackback/id/tr3616513600

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
Fantasy szerző
süti beállítások módosítása