Prince volt az egyetlen olyan valamit is magára adó fúria a pokolban, aki még szórakozni is teljes díszglédában indult. Katonai uniformisa volt a biztosíték, hogy a bajkeverők elkerüljék. Elvégre egy fekete Astrok-ba, a legerősebb ház, egyik tisztjébe, ki is merne belekötni. Még így is, hogy Ehren mellett, mindenki századosnak hiszi. Hát még ha megtudnák, hogy ugyanolyan tábornok, mint a nagy Regal parancsnok. Egyező a titulusuk. De erre nem kerülhet sor. Nem tudódhat ki; kicsoda is valójában. Enélkül is éppen elég az uniformisa, és az astrok ház neve, hogy távol tartsa a felesleges bonyodalmakat.

Felöltözve, Prince elégedetten mustrálta végig saját magát egy lábon álló egész alakos tükörben, és célba vette lakrésze ajtaját. Menet közben elhaladva íróasztala mellett, megírt jelentéséért nyúlt, és összetekercselte. Kifelé ment majd papír masévá változtatja, ami egyenesen felfelé veszi majd az irányt; akár egy igazi madár, az angyalokig meg sem állva. Egyszerű, és észrevétlen módja volt ez a levelezésnek a világok között. Ha az ember el akarja terelni mások figyelmét az ilyen titkos levelekről, akkor csinálja homlok egyenest mások orra előtt. Akkor biztos nem kezdenek el gyanakodni. Ki levelezne éppen angyalokkal, ebben a kénbűzös fertőben.

Prince jól tudta, a démonok éppen ennyire ostoba és egyszerű lények. Mosolygott, miközben fellobbant a sötét Astrok ház egyik elhagyatott folyosóján ; angyalfényű tenyere; melyben egy röpke másodperc alatt, papírmadárrá vált, összetekerccselt jelentése. A férfi tenyere ezután gyorsan fényét is vesztette, és kialudt, nehogy feltűnést keltsen. Végül kilökte az első szembejövő nyitott ablakszárnyon a papírmadarat.

Szigorúan konstatálta, miként kap szárnyra; és csak akkor nyugodott meg, amikor a madár kiért látómezejéből; és eltűnt a vöröslő démoni horizonton.

            Kifújva feszültségét, fordult be végül egy népesebb katonai szektorba, ahol a közkatonák hálókörletei voltak, hogy átszelve, végre szórakozni induljon.

A háta mögött ekkor egy meglapuló árny villant tova, Prince is épp csak észre vette a megcsillanó ablakszárnyak tükröződésében, amire a véletlen műveként jó szögben esett a beszűrődő fény.

A szőke férfiban egy másodperc tört részére megállt az ütő. Éppen csak látott tükröződni egy árnyat; ami tova is illant, mégis azonnal tudta, hogy lebukott.

            Valaki meglátta a levelét. Mielőtt hajtóvadászatot indítana, nemes egyszerűséggel lecövekelt, és úgy döntött, várakozó állásba helyezkedik. Ha csak ugyan kifigyelték levelezését, vagy azt hogy tenyeréből angyalfény tör elő; az bizony balszerencsés fordulat.

Hallotta surrani maga mögött a szelet. Penge éles füle, és érzékei kiélesedtek.

Már tudta, hogy ki áll a háta mögött. Mérgében átkozódni kezdett, azért amit meg kell tennie, ezek után.

Elégedetlenségének hangot adva; amiért most végeznie kell a kémmel, fordult egyenesen a fekete ház főparancsnoka; Regal felé.

Ha volt is kétsége afelől, Regal láthatott-e valamit, a róka képű démon undorba fordult arca, ékesszólóbban árulkodott minden szavánál.

Természetesen. Mi az, amit Regal, nem vesz észre.

-          Francba, parancsnok... – sziszegte bele gyilkos éllel Prince, a másik férfi arcába.

/ÖRDÖG BÚJT - Kami könyvei fb csoport/

Kép forrása: Internet