9. Fejezet

Kevés az ember, sok az emberszerű lény,
Sötét szobában épp csak dereng a lámpafény.
Az élet szép, csak te, Világ vagy beteg,
megfertőzte valami az embereket.
Szomorú, de fél az, aki szeret,
zokog a bohóc, a macska kihányta az egeret.

 Shellong, Worren, és a két tejföl szőke ifjú, már a sarki kocsmában üldögéltek, ahol nem rég még lárma és verekedés volt. Meghúzódtak egy üres elhagyott csücsökben, kerülve a feltűnést. Már az ifjabbik szőke férfi is magához tért a kábulatból, és némán kortyolgatott egy korsó sört.

 - Szóval… Kilenc élű tőr leánya. Mi szél hozott városunkba? – nézett az idősebbik fiú a lányra. – Talán keresel valamit, hogy ilyen veszélyes kalandokba keveredsz… itt?

 - Úgy látszik, nyomomban jár a balszerencse. – mosolyodott el Shelly, majd ő is sörös kupájába kortyolt. – De még mindig nem tudom, te ki vagy.

 - Az én nevem, Follomon. Ő pedig az öcsém, Tindell.

 - Ademo város ezek szerint utálja a keltákat. – horkant fel cinikusan Worren.

 - Ademo városa minden idegent utál… - suttogott alig hallhatóan Tindell.

 - Mi azért jöttünk Worren-nel, mert apámat elhurcolták. A nyomára kell bukkannunk. – Shelly láthatóan ennél többet nem igen akart elmondani, a keltáknak.

 - A… apádat? – vonta fel szemöldökét Follomon érdeklődve. – Ki merne ilyet tenni?

 - Ha tudnám, nem itt rostokolnék, nyomok után kutatva. – sziszegte a lány dühösen, és szemeibe könnyek szöktek. - Elhurcolták. Azt mondták, a Kilencéletű tőr hordozója veszélyes, mert erősebb még a királynál is. És ezt nem engedhetik. Meg fogják ölni.

 - Hm. Ez esetben… Az öcsémmel két napja láttunk egy rabszállító fekete hintót Ademo utcáin. Több mint ötven katona kísérte, nagyon fontos ember ülhetett benne. A katonák talpig felfegyverezve, szerszámíjak pajzsok, kardok és lándzsák. A hintót 4 éjfekete ló vontatta. A kocsis egy gyilkos ábrázatú alak volt. Látszott, mindenki, aki csak a hintóra vetette szemeit, halál fia lehet bármikor. Az emberek kerülték és szemlesütve, rettegve, siettek tovább, mintha mit sem láttak volna. Szóval azt hiszem, a hintó utasa az apád lehetett. Sőt! – meredt maga elé Follomon és összeszűkültek szemei. – Ezért övezte ekkora kíséret a hintót. Így már világos! – emelte fel hangját a férfi, és úgy látszott, mint aki megvilágosult, és olyan titokra derített fényt, amire senki más. Cinkos és győzelmes mosollyal nézett a lányra, és abban a pillanatban megfogta a szemben ülő Shelly kezeit. Majd maga elé húzta a törékeny női kezeket. Ezen, mindannyian megdöbbentek az asztalnál. Shellong összezavarodva kapta el tekinteteit és riadtan nézett Worren-re. A barna copfos férfi is összezavarodott, majd sután megköszörülte torkát és elfordult. Végül összefonta kezeit mellkasa előtt és hátradőlt a széken. Fészkelődött. Arcáról lerítt, kényelmetlenül érzi magát. Végül kelletlenül belenézett Follomon szemeibe és várakozón felvonta szemöldökeit. A tejföl szőke hajú férfi nem hátrált ki, állta Worren éles tekinteteit, és nem engedte el Shelly kezeit továbbra sem. Farkas szemet néztek hosszú pillanatokig, végül Follomon elmosolyodott, és mint aki megkegyelmezett, megnyalta szája szélét, majd ismét a lányra villantotta mélykék szemeit.

 - Tudom merre ment… az a hintó. – zárta le végül mondandóját Follomon.

 - Utolérhetjük? – suttogott a lány elhalóan, és lassan kihúzta kezeit a férfi markából.

 - Szerzünk lovakat. – suttogott a szőke vissza, artikulálva.

 - Honnan? – suttogott tovább Shelly.

 - Elkötünk párat odakint. – mosolyogta meg a suttogást a kelta és ismét a lány kezei után kapott.

 - Rendben! – csattant fel idegesen Worren. – Akkor ezt megbeszéltük. – ugrott talpra és kapkodva átnyúlt a kiürült korsókért. Épp úgy helyezkedve, hogy Shellong és a szemben ülő Follomon közé ékelődjön, miközben mintha mit sem venne észre, szöszmötölt a poharakkal. Shelly alig merve levegőt venni dőlt hátra, végül észrevétlen hálás pillantást vetett a barna coffos férfira. Láthatóan örült, hogy lerázta a keltát. Ekkor feljebb emelte tekinteteit és riadtan vette észre, hogy Worren mélyen a szemeibe néz, és megérti a hálás pillantást. Végül szétrebbentek és mosolyogva hunyták le szemeiket, együtt kecmeregve ki a székek közül. Ahogy elindultak azonban az ajtó irányába, a lány mellett megjelent Follomon és mint egy testőr karolta át a derekát.

 - Remélem Kilenc élű tőr leánya, nem bánod, ha ma én vigyázok rád. – szólalt meg nyájasan a szőke és az ajtó felé vezette az összezavarodó nőt.

 - Nos, én.. Én… - hebegett még ennyit Shelly elvörösödve és szemeivel óvatosan kémlelt körbe.

 - Ti kelták, barátságos nép vagytok, nem mondom. – nyitott ajtót nekik Worren, de úgy helyezkedett az ajtófélfához, hogy az ajtón csak egy ember férjen ki, egyszerre. Shellong ismét kiszabadult Follomon kezeiből, amikor a férfi el kellett engedje, hogy kijussanak az ajtón.

 - Ti perzsák, meg felettébb … udvariasak… - mondott még ennyit a szőke férfi ironizálva.

 - Ajtót nyitni egy hölgynek… ez a minimum. – vont vállat felderült, pimasz arccal a barna coffos férfi, és kezeivel kitessékelte a lányt, majd a keltákat.

 - Hát persze… - halkult el Follomon elindulva kifelé a nő után. Ekkor azonban Worren kétszer gyorsan felvonogatta szemöldökeit, pördült be elé, és mint aki jól végezte dolgát, először lépett Shellong után. Nem engedve előre a keltákat.

 - Shellong. Kelta barátaink, megmutatják, merre induljunk, aztán indulunk is.

 - Azt hiszem, inkább veletek tartanánk. – vágott közbe ekkor már élesen Follomon, észre vehetően nem tetszést mutatva Worren lerázó stratégiája miatt.

 - Arra semmi szükség. – mordult a férfira a barna coffos majd a kocsma előtt álló lovak irányába sietett.

 - Hm. – nevetett fel a szőke villanó szemekkel, majd a várakozó Shelly-hez lépett. – Úgy látom a fiúd, nem akarja a társaságunkat. – fogta meg a nő vállait határozottan. Ezt követően arcáról lefagyott a mosoly és mélyen a lány szemeibe nézett. Shellong zavartan kapta félre arcát kissé lefelé fordítva, de nem járt sikerrel, mert a kelta az álla alá nyúlt és felemelte a lány fejét. Ismét farkasszemet néztek. – Örülök, hogy megismerhettelek Kilencélű tőr leánya. Sajnálom, hogy utunk itt külön válik. Megteszek mindent, hogy helyesen igazítsalak irányba, és kívánom, hogy találd meg apádat. Sok szerencsét és… - ekkor a férfi elhalkult és ismét megnyalta szája szélét. Végül ajkai Shellong ajkait keresve, ütköztek bele a lány tenyerébe, amint óvatosan eltolta magától a férfi száját. – Azt hiszem… ha van szerelem első látásra hölgyem… rám talált. Ha egyszer befejezte útját, látogasson meg a birtokomon. Várni fogom. – suttogott még ennyit a nő fülébe lágyan. Végül eleresztette a lányt. – Szóval utatok… arra visz…

 /Follomon Sárkányai könyvek részlet/

Teljes tartalomért keressétek Kami könyvei fb csoportot

Kép forrása: Internet