Zepen, kellemesen csalódott az emberek világában. A halandók rém viccesek a fura kérdéseikkel. A fehér őrnagy, tudta meg is ölhetné ezt az ajtonálló őrt, de ha szerencséje van, erre talán nem lesz szükség. Hasznára válhat némi ismeretség, ezen a bizarr helyen, ahol mezítelenre vetkőztették, és még ki tudja mit csináltak, amíg önkívületben volt. A halandók érdekében, semmit.

Ekkor erőt vett magán, és leguggolt. Ujjait belemártotta a járólapon szétfolyt barna folyadékba, majd megnyalta ujjvégeit, és felállva, széles, bátorító vigyorral nyomta a rőt férfi kezeibe a megmaradt kávés kanalat; és megköszörülte torkát.

-          Zepen vagyok. Zepen őrnagy. – mutatkozott be végül, és várt.

Mivel Foxter katonai zubbonya századosi rangot sejtetett, őrnagyi rangja miatt, a fehér vezért megillette a magasabbnak járó tisztelet adás.

-          Na tudod kivel szórakozz te szarházi! - - szisszent fel Foxter hitetlenül, és arcába vágta a kanalat.

Zepen erre már komoran nézett végig saját magán. Valóban nem festett túl rózsásan. Asilos kövekkel mellkasán, egy szál ruha nélkül. Ha a szárnyai még meglettek volna, az azért sokat segített volna. Nem volt mit tenni. Likvidálnia kell ezt az ostoba halandót. Ökölbe szorította egyik kezét, hogy kiüsse ezt a becstelen brigantit. De mire meglendíthette volna, Foxter előkapta colt-ját és kibiztosítva egyenesen a fehér amadeus-ra fogta. A kibiztosított lőfegyver kattanása betöltötte a feszültség terhes folyosót meglovagoló csendet.

-          Ha csak megmozdulsz, tényleg halott leszel! – kiáltott rá a másik férfira ezután Foxter és a fehér őrnagynak szemernyi kétsége sem maradt afelől, hogy komolyan beszél.

-          AzZ Ott? Egy ember fegyver? – vonta össze szemöldökeit a fehér vezér is ezt követően, és szigorú szemmel mustrálta a pisztolyt. Mindig is kiváncsi volt az ilyesmire. A fegyverek, egy katona számára inkább voltak lenyűgözőek, mint sem félelmetesek. Ekkor érte nyújtotta egyik kezét, hogy elkérje és megvizslassa.

Foxter azonban azonnal meghúzta a ravaszt, és hasba lőtte a fenyegetést jelentő idegent.

A fehér amadeus megtántorodott, ahogy belé fúródott a golyó és felszakadt hasára szorította mindkét kezét.

-          Az anyja... – köpte ki Zepen, ami először az eszébe jutott, jókora csodálkozás kíséretében. – Ez még nekem is fájt... – szívta fel magát ezt követően és áldotta a jószerencsét, amiért csak a hasát találta el az ember fegyver; és nem érte kár a mellkasába égetett Asilos köveket. Ha azokat éri a lövés, mostanra már halott lenne.

Mindkettejük szerencséje, hogy nem így történt. Éppen ezért; ideje véget vetni, a játszadozásnak. Ekkor a pisztolygolyó megjelent a mosolyra húzódó fogai között. Most először nézett ki pontosan annak, ami valójában volt. Egy pokoli démonvezérnek.  Méz szín szemei ezután pirosba fordultak és nagy levegőt vett orrán át; hogy kilője fogai közül a löveget.

      Foxter hátrálni kezdett, és döbbenten reszketve próbálta újra kibiztosítani a colt-ot. De elkésett. A Zepen száján kipattanó golyó sebesebben tartott felé, mint képzelte. Rémületében fenékre zuhant, és úgy biztosította ki a fegyvert, de már nem érkezett elsütni. Felordított és maga elé kapta kezeit, összeszorítva szemeit.

A golyó ezzel egyidőben megállt a levegőben, közvetlen a homloka előtt.

-          Most, hogy ezt tisztáztuk. – kezdte újra Zepen türelmet erőltetve magára, és földre kényszerítette akaratával a sörétet. De már ott is hagyta. – Kezdjük előről. Zepen vagyok. Hellbion, a Pokol második legnagyobb házának , a Fehér Amadeus-nak a démon vezére, és őrnagya.

 /ÖRDÖG BÚJT BELÉD 1.- Kami könyvei fb/

Kép forrása: Internet